Az adogatás az egyetlen játékelem, ahol a teniszező teljesen uralja a helyzetet. Ennek az ütésnek a tökéletesítése új lehetőségeket nyit a mérkőzéstaktika kialakításában.
Az adogatás a teniszmérkőzés egyetlen olyan eleme, ahol a játékos teljes mértékben uralja a helyzetet. A többi ütéssel ellentétben az adogatás minősége kizárólag magától a teniszezőtől, felkészültségétől és koncentrációjától függ.
A helyes adogatástechnika több kulcsfontosságú elemet foglal magában: testtartás, labdafeldobás, ütőlendítés és az érintés pillanata. Ezek mindegyike külön figyelmet érdemel az edzések során.
Kiindulóhelyzet és labdafeldobás
A kiindulóhelyzetnek stabil egyensúlyt és a test teljes kinyílásának lehetőségét kell biztosítania. A lábak vállszélességben helyezkednek el, a törzs kissé oldalra fordul a hálóhoz képest. A testsúly egyenletesen oszlik el mindkét lábon.
A labdafeldobás valószínűleg az adogatás leglényegesebb technikai eleme. Még a legtökéletesebb lendítés sem segít, ha a labda feldobása hibás. Az ideális érintési pont kissé előrébb és magasabban van a fejnél, a kar emelkedésének legmagasabb pontján.
Az ütő mozgása és az érintés
Az ütő mozgása egy gerelyhajítóhoz hasonló ívpályát ír le. Az ütő először hátra és le mozdul, majd hirtelen felemelkedik felfelé és előre. Ez a mozgás adja a labda sebességének nagy részét.
Az érintésnek teljesen kinyújtott karral és a testsúly előre helyezésével kell megtörténnie. A játékos mintegy felfelé nyúl a labdáért, nem felülről lefelé üt rá.
Az érintés után az ütő mozgása folytatódik lefelé és a bal láb mellett elhaladva. Azok a játékosok, akik az érintés pillanatában megállítják az ütő mozgását, jelentősen korlátozzák az adogatás erejét és kontrollját. Az adogatás rendszeres, játékhelyzetektől elkülönített gyakorlása lehetővé teszi minden technikai elem csiszolását.
