A tenisz a sebesség, az állóképesség és a koordináció különleges kombinációját igényli. A tudatos fizikai felkészülés a stabil játék és a sérülések megelőzésének alapja.
A tenisz a fizikai felkészülés szempontjából az egyik legszigorúbb sport. Kombinálja a rövid távú gyors mozdulatokat, a statikus állóképességet, a robbanékony erőt és a jó koordinációt. A kiegyensúlyozott fizikai felkészítési program a stabil eredmények és a sportos hosszú élet alapja.
Sebesség és erőkifejtés
A sebesség és a mozgékonyság elsődleges tulajdonságok a teniszező számára. Az állórajttól eltérően a tenisz gyors startokat és megállásokat, hirtelen irányváltásokat és azonnali reakciót igényel. A létraprogram, az oldalirányú mozgások és a kúpos gyakorlatok edzése lényegesen javítja ezeket a tulajdonságokat.
A teniszező erőkifejtése specifikus jellegű. A fő cél a funkcionális erő fejlesztése, amely valós játékhelyzetekben nyilvánul meg. Különös figyelmet kap a törzs izomzata, amely stabilitást biztosít az ütéseknél és az erő átadásában a lábaktól az ütőt tartó kézig.
Állóképesség és regeneráció
A teniszbeli állóképesség különbözik a maratoni futástól. A mérkőzés rövid, intenzív labdamenetek sorozatából áll, amelyek között rövid szünetek vannak. A teniszező számára ezért az intervall-állóképesség a legfontosabb: a maximális erőkifejtések utáni ismétlődő regenerálódás képessége.
A rugalmasság és a sérülésmegelőzés a felkészülés szerves részét képezi. A teniszezők különösen érzékenyek a könyök, a váll és a térd sérüléseire. Az edzés utáni rendszeres nyújtás, valamint a stabilizáló izmokat erősítő speciális gyakorlatok lényegesen csökkentik a sérülés kockázatát.
A regeneráció ugyanolyan fontos része a felkészülésnek, mint maga az edzés. A minőségi alvás, a megfelelő táplálkozás és a megfelelő folyadékbevitel közvetlenül befolyásolja a sportteljesítményt. A túledzés az amatőrök körében gyakori probléma, akik gyors fejlődésre törekszenek.
